Végállomás

Fazom. A sotetseg gyomraban oly lassan telik az ido egy ideje. Masik oldalamra fordulok, gepiesen a telefonomert nyulok, de nincs mellettem semmi. Megijedek.
Hol vagyok? Miota? Mi ez az egesz ?Zavarodottsag kerit hatalmaba.

Felebredek, de hallom-latom-erzem: halott vagyok.

A sotetseg takaroja egy pillanatra fellebbenni latszott, s a nyirkos hidegben egy tablat veltem latni: Vegallomas.

Viszlat remenyek, vágyak, udvozlet keseru semmi: Megerkeztem hát. Kiszállás.