Utolso tanc

Kegyetlen jatekok

Huszonnyolcezredik felvonas, csapo 1, csendet es tessek, felvetel meg minden fiszemfaszom...

Basszamegbasszamegbasszameg....!!!

Azt hittem jo a memoriam. Kurva nagyot tevedtem!

Messzirol kiszurtam, ahogy a kavezo elott allt, stilusa elteveszthetetlen. Csak neztem a tavolbol, lepteim maguktol gyorsultak; annyira boldog voltam. Arcom kipirult, kezem-labam remegett.

Memoriam, legy atkozott!!
Azt hittem majd most, na, majd en helyen tudom kezelni a dolgokat: kibaszottul nem.
Ram nezett vilagito szep szemeivel, s ott helyben azonnal elvesztem: arcszorzete makulatlan precizseggel frissen elkeszitve. Csak feluletesen akartam pillantani arcara, de nagyon nem jott ossze. Tizednyi masodpercnek megfelelo homokszem sem folyt le az Ido hatalmas homokorajan, es en mar hiaba akartam elszakitani szemeim az apro szorszalairol, lehetetlen kuldetesnek bizonyult: borostaja kepzeletemben maris izgatoan karmolta borom, voros pipacsmezoket hagyva arcom vasznan, nehol vért is sarjasztott szoveteim alol...

Meg szebb volt, mint valaha...! :(

Miert nem tud legalabb ronda lenni, hogy gyenge kifogaskent abba kapaszkodva lokhessem el szivembol..? A rohadt eletbe mar; nem kellett volna kaveznunk... meg inkabb elvarazsolt...

Utalok fonixkent hamvaimba halni s feltamadni onnan ujra es ujra, mikor neha adsz par percet az eletedbol - majd elillansz, mintha csak almodtam volna lenyed... En elni szeretnek...! Maradni... Veled...
Tartsd meg a morzsaid "te mocskos allat"!
En mindent akarok beloled!