Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
zivatarfelho

Négy

zivatarfelho · 1 hete
Ma negy honapja, hogy retinamba egtek soraid. 
Akkor kezdodott minden. Akkor kezdtem elni, hisz megerkeztel eletem foldpalyajara; ott fent ragyogtal nekem. Felpillantottam, s tudtam, hogy ott vagy valahol, még, ha messze is tolem... Milyen jo erzes, hogy vagy...

Már egy ideje elveszitettem veled a kapcsolatot, a kommunikacios rendszered elerhetetlenne valt. Ott vagy, valahol a vegtelenben, erzem, tudom, de nincs valasz, meg egy pingeles sem. Ez felorli lelkem kenyeret. 
Semmi nincs, de akkor is vagy. Ott vagy. Legalabb a tudat nyugtat, hogy elsz, nincs bajod, es megtalaltad boldogsagod. De jajj, mi van, ha ez engem mar nem nyugtat? Tul sokat szeretnek? Mennyi vajon az eleg? Mennyi a normalis...? Nincsenek valaszok. Radarom ures, hiaba kereslek: csak a nagy semmit pasztazom szuntelen. 

Ma negy honapja, hogy berobbantal az eletembe, s harom hete, hogy magamra hagytal egy szo nelkul. 

Mar tudom milyen ismerni teged. Nem volt jo nelkuled. Nem jo nelkuled. Nem lesz mar jobb semmi sem, kartyavarkent dol ossze minden, mi eddig volt, mig vegul sajat eletem sulya agyonnyom, es minden semmive valik vegre.
Te belepsz mas eletebe ragyogva, s O felmutat, ahogy felizzva kozeledsz fele:
- Nezzetek, egy hullocsillag...! - kialtja baratainak, s mar szaladis feled. 
A fold poraban megtalalja azt a kincset, mi te vagy. Felszed onnan, megtisztogat, csodal. Engeded neki. Neki mar engeded. Tenyeren hordoz, elvalaszthatatlan egyseget alkottok. A kulvilag dicser benneteket, tokeletes parost alkottok szemukben.

Mi pokoli kin ezt gondolni is, nemhogy latni... Az irigyseg keseru pirulait nyelem, s a banat sos konnyeivel oblitem le oket. 
Bar en lehettem volna az a no...

Ma negy honapja, hogy azt ereztem, ujra elek.
Felebresztettel akkor. Miert hagysz hát ujra csipkerozsika-alomba merulni...? 

Valaszok tovabbra sem erkeznek, de renduletlenul ulok a radar elott, valami megmagyarazhatatlan ok miatt. Hol mashol lehetnek, hisz rad varok most is, szuntelen, orokke.
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
zivatarfelho · 6 napja
Bar ugy lenne...! De nelkule, mar mit sem er ez az eletnek kikialtott szenvedes. 
Koszonom szepen biztato szavaid! :)
Minden tiszteletem e nemes szívű lánynak, ki ily intelligenciával és lelki mélységgel rendelkezik! Ugy hiszem, és mindenképp kívánom neked, hogy ez lesz az a dicső életed, melyben megtalálod azt a lelki társadat, kivel legyőzitek e szenvedéssel teli múlandó anyagi világot, és hazajuttok a végtelenűl boldog, örök otthonotokba!
zivatarfelho
Hogy ki vagyok? Porszem a sivatag dűnéjének mélyén, vagy éppen vízpára egy zivatarfelhő belsejében. Gyáva oroszlán a filmből, tyúk egy versből, ló egy mű címéből... Semmi különös, vagy egy különös senki... Esetleg más... Nem tudom... Keresem a választ... Vagy talán már nem is.