Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
zivatarfelho

Multam mocska

zivatarfelho · 2 hete
Multam oklendezem; mintha gyomorszajon vagott volna valaki.

Rosszul vagyok. 
Konnyek fullasztanak. Levegoert kapkodok. Taknyom - nyalam egybefolyt,  fullaszt, fojtogat: erosodik a hanyinger. 

Meztelenul fekszem a hideg csempen, a fugaba probalok kapaszkodni apro kormeimmel, fulem sipol, a sotetseg betakar... Eszmelek... Ujra oklendezem, majd  egy erosebb ingerrel sulyosabb, fako masszakent eddigi eletem a feher csempere hanyom... Fejem a kad szelere tamasztom. Remegek, hangosan nyogok. Sirok. 

Megfekudte minden a gyomrom. Gyulolom magam. Probalom szilankosra tort lenyem apro darabjait osszeszedni, de nem megy: eltort minden, sok darabka el is veszett, nem lehet osszeragasztani mar... Megprobaltam. De mar nem az a lany nez vissza a tukorbol ram... Nem ismerem ot. Felek tole, riaszto kulseje gazdatestkent hordozza beteg lelket. Nem kellett, s igy mar nem is kell senkinek. 

Megallithatatlanul zokogok. Faj minden lelegzet. Nem birom tovabb.

Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
zivatarfelho
Hogy ki vagyok? Porszem a sivatag dűnéjének mélyén, vagy éppen vízpára egy zivatarfelhő belsejében. Gyáva oroszlán a filmből, tyúk egy versből, ló egy mű címéből... Semmi különös, vagy egy különös senki... Esetleg más... Nem tudom... Keresem a választ... Vagy talán már nem is.