Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
zivatarfelho

Morzsak

zivatarfelho · 5 hónapja
Mily szörnyű az a hazugság, amellyel valaki szerelmet hazudik... - s csak azért, hogy megejtsen, testileg meghódítson egy nőt... a lélekkel játszik, azt teszi tönkre... valami becseset sért, hogy olyasmit nyerjen, ami nem becses...
Füst Milán

Már emlék voltam. Találkozásunk pillanatában.
Villányi László
Úgy vártam én minden szavad,
De ajkad néma maradt,
És láttam, te is úgy fájlalod,
Hogy nincs mit mondanod,
A búcsú könnyű volt neked,
A bánat nekem maradt,
Mert úgy, ahogy én szerettelek,
Szeretni nem szabad.
Galgóczi Erzsébet

Mi már nem vagyunk
csak te vagy és én vagyok
a seb a másikon.
Fecske Csaba

Eltagadom, hogyha kérdik:
"Elmult minden, nem szeretlek!"
Úgy fáj ez a képmutatás,
Úgy fáj ez az én szivemnek.
Ady Endre

Nehéz a szivem, hiszen bút fogan:
örömöm tán a büntetések hozzák,
hogy sírva nézem majd ha boldogan
sétálsz azzal, ki méltóbb lesz tehozzád.
József Attila


Csak ez a csontot csavaró
és véremet faló
pokoli kín, csak ez maradt.
Ez még tőled való.

Ezt még te küldöd, ezt a kínt.
Ezt még te üzened.
Ezen keresztül visszajársz.
Ott les a két szemed.
Nadányi Zoltán

A hópehely tovább maradt hajában
mint szerelmes szavaim
gondolatai között.
Hal Sirowitz

Megöltél engem
illatozó szavakkal
s mit elhallgattál.
Kántor János Kurszán
Ölj meg, ha már ölelni nincs karod: 
öld minden ízem és sejtem külön meg -
és szórd bitangul szerte-szét, nehogy még
halottaimban is akarjalak.
Végh György

Hamis bálványt imádtam. Hittem, 
Hogy szemed fénye a napé; 
Oh, égető, vakító szégyen! 
Hisz az csupán csak - aranyé... 

És én okoztam csak neked bút: 
Szerettelek nagyon - pedig
Szivednek, mely szeretni nem tud, 
Fájhat nagyon, ha szeretik...
Vajda János

Énnekem már nem fáj semmi, 
És örömet semmi nem ád. 
Csak emléked fáj még... oh hogy
Örökké emlékezem rád! 

Elfeledtem én már mindent. 
Forog velem ez a világ, 
De én nem is mozdulok, csak
Örökké emlékezem rád.
Vajda János

Csillagot pillantunk meg a végtelen tér mélyén. Bámuljuk a fényét. Oly messze van. Mi félelmet kelthet egy távoli csillag? Egyszer csak egy éjszakán megmozdul. Remegő fény dereng körülötte. Íme, a közömbösnek hitt csillag vándorol. Nem csillag az, hanem üstökös, az ég szörnyű gyújtogatója. A csillag jön, nő, bíborfürtjeit rázza, rettenetessé növekszik, felénk tart. Ó, borzalom, egyenesen feléd tart! Az üstökös ismer téged, az üstökös kíván téged, az üstökös akar téged. Rettenetes mennyei rohanás. Túl sok fény jön feléd, megvakulsz. Túl sok élet, belehalsz. Jöttét, mely fénybe borítja egedet, már nem akarod. Nem kell a mélység szerelmi vágya. Szemed elé tartod kezedet, elvonulsz, elbújsz, azt hiszed, elmenekültél... Felpillantasz. A félelmetes csillag feletted ragyog. De nem csillag már, egész világ. Ismeretlen világ. Izzó lávatömeg. Mélységek falánk csodája. Betölti az eget, nincs ott más, csak ő. Smaragd volt az ég végtelenjén, gyémánt volt távolból, de közelről katlan. A lángja pörköl. Tűzhalálod mennyei forrósággal emészt.
Victor Hugo

Mondád - és nem is reszketett beszéded -
Mondád, hogy soha senkit nem szeretsz. (...)
Attól tartasz, hogy kincsét szíved elfecsérli,
És aztán vissza többé nem szerezheted?

Hisz meglehet, hogy tán csalódni fognál,
Ám nem szeretni, oknak ez kevés;
A mozdulatlan, a holt nyúgalomnál,
Hidd, többet ér az élő szenvedés.
Petőfi Sándor



Én úgy akarlak szeretni, hogy egészen betöltselek, én legyek neked a legnagyobb öröm, és én legyek a vigasztalás és minden, de te nem hagyod, hogy így szeresselek. Terajtad páncél van, nem is tudom, hány réteg. Ha az egyiken átjutok, alatta a másik. (...) Meg akarlak tartani, és érzem, hogy nem tudlak megtartani.
Szilvási Lajos


Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Ady Endre

Olyan egyszerű kegyetlenül bánni azzal, aki szerelmes. Aki szerelmes, az védtelen.
Pierre La Mure

Nem kívántam már a halálát, nem akartam ordítani a fájdalomtól, ha a hiányát éreztem minden egyes szívdobbanásomban. Eljött a nap, amikor egészen egyszerűen nem akartam én már semmit. Nem bántam, ha nélkülem boldog. (...) Már nem úgy élt bennem, mint az egyetlen, a csodálatos, aki életem minden pillanatát meghatározza. Talán ekkor jöttem rá arra is, hogy nincsen egyetlen. Mert az egyetlen csak ő lehetett volna.
Tomán Edina
Nem, nem igaz, egy szerelemnek soha nincsen teljesen vége... Gyűlölnöm kellene őt, de lenyűgözve tart a fájdalom, amelyet okozott nekem.
Francois Mauriac


Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
zivatarfelho
Hogy ki vagyok? Porszem a sivatag dűnéjének mélyén, vagy éppen vízpára egy zivatarfelhő belsejében. Gyáva oroszlán a filmből, tyúk egy versből, ló egy mű címéből... Semmi különös, vagy egy különös senki... Esetleg más... Nem tudom... Keresem a választ... Vagy talán már nem is.