Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
zivatarfelho

Miku-láss

zivatarfelho · 6 napja
December ot esteje. 

A sotet mar mindent beboritott kopenyevel, az aramszolgaltatok dorzsolik markukat. Apro fenygombok, izzok, neonok mindenhol. Csodaszepek vagytok. Szivem osszeszorul latvanyotok szepsegetol, ahogy utat mutattok kaprazatkent nekunk, halando embereknek. Lelkem es gyomrom mohon tomom szepsegetekkel, ugy, ahogy a szomszedos padon didergo hajlektalan bacsika... Nem vagyunk masok, nem lehetunk masok... Maganyunkba es banatunkba sullyedve legbelul ugyanazt latjuk es erezzuk, kimondatlanul is. 
Sirok. Miert ilyen rohadt szar minden? Hogy alakitsuk sajat sorsunk/eletunk, ha azzal masokat hajtanank igaba? Igy nem lehet... Nem menne... Marad hat a szenvedes? De nem birom mar elviselni... Kulso jelek nelkul mit tegyek...? Megint fulladok...

Allok a pad mellett. Annyira siettem ide, pedig csak a Magany megszokott lathatatlan burka var itt, a Viszonzatlan Szerelemmel telitett gyomraval. 

Megjottem. Itt allok. Szia Pad...Sziasztok levelek...Szia hideg. 
A korulottem parban lezengo emberek ertetlenul bamulnak. Szegyenkezve fordulok el; itt vagy nekem draga Padunk, megannyi atlatszo emlekekkel zajolva lelkemnek. Szeretlek benneteket. 

Leulok kozejuk, apro mosolyfoszlany szalad vegig ajkaimon: ujra erzem-elem erzeseim, illatot, latvanyt, a hangod, apro erintest, kave illatot, viz izet...teged, minket. Mindent. 
Bar ujra nyar es osz lenne. Bar ujra keresnel. Bar minden... Bar...

-Hoztam valamit- mondom neked magamban. Minden nap szerettem volna hozni valamit...vagy csak felviditani. De eltuntel oly regota... Nem mertem... De most Miku ejjele van... Talan most elfogadnad...

Benyulok szakadozo fekete hatizsakom melyere, s eloveszem a neked szant edesseget. 
-Szereted az edesseget... Sokszor ettel suti a kaved melle... Gondolom ezt is szeretned. Ugy izgultam mit valasszak. 

Leteszem a pad negy, sargas faracsara a neked szant edes szeretetet. Allok, varom, hogy szolj, mondj valamit, de csak emberek tavoli moraja es autok halk motorzaja boffen valaszul. 

Elkepzellek. Szivem hangosan kalapal emlekedtol is. Nezem tovabb a masok altal latott semmit mikozben en pedig ragyogo smaragdszemedbe bamulok. 

Ebredek. A semmi kegyetlenul gyomorszajon vag. Nyulok a rolleromert. Ketsegbeesetten nezek korbe, letorlom szemuvegem alol arado konnyeim, majd lassan, maganyos lelkem bombolesevel csendben a sotetseg kopenye ala bujok...
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
zivatarfelho
Hogy ki vagyok? Porszem a sivatag dűnéjének mélyén, vagy éppen vízpára egy zivatarfelhő belsejében. Gyáva oroszlán a filmből, tyúk egy versből, ló egy mű címéből... Semmi különös, vagy egy különös senki... Esetleg más... Nem tudom... Keresem a választ... Vagy talán már nem is.