Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
zivatarfelho

...ennyi hat...

zivatarfelho · 6 hónapja
A mai nap minden maradek remenyem osszezuzta. 
Ha van valaki, aki vigyaz az emberi testbe eroszakolt lelekre, akkor az enyem valahol pecazik, messze tolem... 

Mindennek vege. 
A tenyek, tettek, eles keskent hasitjak fel borom, elso dofeskent egyenesen szivembe szurnak, majd onnan lassan haladnak lefele... Tudombe. Gyomromba. Alhasamba, ezzel kiontva beleim, vegso csapaskent pedig termeketlenne teszik mehem.

Mar nem ellenkezem. Ulok. Konnyezem. Gyere. Csinald hat, vegezz velem gyorsan. Inkabb ez, mint hogy az amitasbol es remenybol szott sotet haloddal tekerj szorosan korbe, es ezzel a vagyakozasba fonnyadjak, fulladjak bele.

De mar keso. Tudod te jol, mily keso mar nekem: lenyed hianyatol vergodve fuldoklom, te pedig elegedetten szemleled vergodesem. 
Kesed tompa. Nem tudsz vegezni velem soha mar, en pedig itt ragadtam ebben az ures vilagban szenvedve attol, hogy nem vagy, nem szolsz tobbe hozzam, nem lathatlak es soha nem erinthetem lelked borbol varrt burkat, te pedig soha nem is akartad erinteni enyem...

Zombiva valtam. 
Semmi nincs tobbe. Sem jovo, sem jelen, multam pedig lehet sosem volt. 





Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
zivatarfelho
Hogy ki vagyok? Porszem a sivatag dűnéjének mélyén, vagy éppen vízpára egy zivatarfelhő belsejében. Gyáva oroszlán a filmből, tyúk egy versből, ló egy mű címéből... Semmi különös, vagy egy különös senki... Esetleg más... Nem tudom... Keresem a választ... Vagy talán már nem is.