Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
zivatarfelho

Én voltam

zivatarfelho · 5 hónapja
Kitepett szivvel, egy ureggel a mellkasomban lezengek a sotet utcakon. 

En voltam. 
Mint mikor masok egy rozsa szirmait tepik le, en ugy tortem le onkent, egyenkent, a szivemet bastyakent orzo bordaim csontszirmait, hogy vegre kiszabadithassam az eddig feltve orzott voros, dobogo izomszovetcsomom: szeret, nem szeret... Hallottam a csontok reccseneset, de erdekes modon nem ereztem semmi fajdalmat, inkabb valami euforikus erzes keritett hatalmaba. Akartam ezt a rombolast. Oly regota. 

En voltam. 
Varatlanul, gyorsvonatkent szaguldottal eletembe. Lenyugoztel. Azonnal. Nem tudom, hogy csinaltad... Mindenem neked akartam adni, megosztani veled. Bar akartad volna:  elbaszott eletem sztorijat rendezni tovabb, a lelkemet, a szivemet a pinceben elasott poros, mocskos  titkaimmal, s tokeletlen testemmel. Bar akartad volna...

En voltam. 
Meg mindig vagyok. Csak immar egy mely ureggel a szivem helyen, lezengve a sotet utcakon. Egyedul. 

En vagyok. Ez vagyok en. 
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
zivatarfelho
Hogy ki vagyok? Porszem a sivatag dűnéjének mélyén, vagy éppen vízpára egy zivatarfelhő belsejében. Gyáva oroszlán a filmből, tyúk egy versből, ló egy mű címéből... Semmi különös, vagy egy különös senki... Esetleg más... Nem tudom... Keresem a választ... Vagy talán már nem is.