Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
zivatarfelho

Csak várni

zivatarfelho · 5 hónapja
Tekintetedtol megbenulva ulok a szeken. Szemem sem rebben. 
Gyonyoru cakkos ajkaid lathatatlanul gyoztes mosolyra huzodnak. 
Smaragd arnyalatu vizfestekzold szemeid pillantasa fogva tart. 

Felallsz. Pislogni sem merek, tekintetemmel kovetem mozdulataid. 

Elem lepsz, lehajolsz hozzam. Erzem finom, pihepuha borod parolgasanak illatat, a nyalam osszefolyik a szamban, kormeim a szek karfajaba vajom. Vágylak. Te tudod ezt. Jol tudod mennyire nagyon.

Kezed megindul arcom fele, lehunyom szemeim, szinte erzem ujjaid perzselo erinteset, nyomnam arcom tenyeredbe, de lebenulok a kozeledben, ugy vagyom lelkedre, testedre.

Nem tortenik semmi. Kinyitom szemeim. Bordaszilankjaim mar nyitott konyvkent terulnek szet, epp szivem teped ki, mint egy regi, neked nem tetszo konyvjelzot. Erdekes, nem erezek fajdalmat. 

Magad elott tartod eros ujjaid kozott a még meg-megdobbano voros szinu szivem, aztan ivelt ajkaidhoz emeled azt. 
Diadalittas tekinteted ram szegezed, rozsaszin nyelved vegigsiklik a meleg, véres huscafaton, aztan egy mozdulattal a mogotted levo sarga kukaba hajitod. Gyoztel. Mindent megkaptal, pedig valojaban tolem nem volt szukseged semmire. 

Még latom feher polod hatat, ahogy tavolodsz. Egyre messzebb es messzebb... 

Csak ulok tovabb. Megbenulva. Azon a szeken. 

Meg mindig. Varom. Hatha visszatersz.





Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
zivatarfelho
Hogy ki vagyok? Porszem a sivatag dűnéjének mélyén, vagy éppen vízpára egy zivatarfelhő belsejében. Gyáva oroszlán a filmből, tyúk egy versből, ló egy mű címéből... Semmi különös, vagy egy különös senki... Esetleg más... Nem tudom... Keresem a választ... Vagy talán már nem is.